Győr belvárosától mintegy 7 kilométerre fekszik dél-délnyugati irányban, attól az M1-es autópálya választja el. Legközelebbi szomszédja a szintén Győrhöz tartozó Ménfőcsanak, a két városrész között a 83-as főút képez határvonalat. Gyirmót keleti szélén ér véget a 83-asba csatlakozva a Nyúltól Győrújbarát érintésével idáig húzódó 8311-es út.
Gyirmót Árpád-kori település. Nevét 1267-ben említette először oklevél praedium Giurmoth és villa Giurmoth írásmóddal. Ekkor népes település lehetett, mivel már ekkor két Gyirmót nevű településből állt egymás mellett; az egyiknek a Koppán nemzetségből származó Babuna Miklós volt az ura, míg a másiknak külön birtokosa volt. Legrégibb birtokosai Babuna Miklóst követőleg a nagyváradi káptalan és a Gyirmóti család voltak.
1348-ban a káptalan elcserélte ezt a birtokát Kápoli Bán Miklós özvegyével és kiskorú fiával más birtokért. 1349-ben Gymolth néven említették. 1361-ben Fokra Miklós comes örököseit és Zsidov Mihályt, 1366-ban a Vecsey és az Akai Iváncz családok is a birtokosai voltak. 1594-ben a törökök elpusztították, hat évvel később azonban ismét megtelepült, de lakosai a törökök gyakori sanyargatásai elől végül mégis elmenekülni voltak kénytelenek. A visszatelepült lakosok csak a Rákóczi-szabadságharcig élhettek nyugalomban, mert Sigbert Heister császári vezér a községet megrohanta és feldúlta. Ugyanekkor pusztult el Sebes falu is, melynek a Sebesi puszta őrzi emlékét. Ennek és Gyirmótnak határából alakult ki a mai község, ahova a Heister-féle dúlás után németeket telepítettek, akik azonban idővel megmagyarosodtak.
A mai településkép meghatározóan a 18. században alakult ki. Ezt követően a 19. század elején Koroncó irányában egy teleppel bővült a falu.
A 20. század elején Győr vármegye Sokoróaljai járásához tartozott.
1910-ben 764 lakosából 757 magyar volt. Ebből 756 római katolikus volt.
