Miért emelkedik a Bitcoin ára?

Jól ismert az a tény miszerint egy vagyontárgy piaci értéke a kereslet - kínálat függvénye. A Bitcoin pedig tulajdonképp vagyontárgynak fogható fel. A kriptovaluták azonban, a klasszikus vagyontárgyaknál jóval kiszámíthatatlanabb árváltozást mutatnak, így érdemes lehet megvizsgálni, hogy mi a különbség a mindenki által jól ismert valuták és egyéb vagyontárgyak és a kriptovaluták között.

Az elmúlt néhány hónapban hajmeresztő ár grafikonokkal találkozhatott mindenki, aki egy kicsit is követi a kriptovaluták életét. Ezeket az angol szakirodalomban “rally”-nak hívják, hiszen az ár úgy változik, szinte óráról órára, mint egy őrült hajszában. Az áringadozásokat több tényező is befolyásolhatja és ezekre szeretnék most itt kitérni a következő néhány sorban.

Fontos továbbá megkülönböztetni az infláció problémájától mentes vagyontárgyakat az elinflálható vagyontárgyaktól. Minden ország saját fizetőeszköze, mint például a magyar forint vagy az amerikai dollár egy központi bank által van kibocsátva, és ez a központi bank az, amely képes a forgalomban lévő pénz mennyiségét kényére kedvére állítgatni. Ha úgy gondolják, hogy túl sok a forgalomban lévő pénz visszavesznek belőle egy kicsit, ha túl kevésnek tartják, akkor nyomtatnak még pár húszezrest és növelik a kint lévő pénz mennyiségét. A pénz mennyiségének változtatásával tudják megvalósítani a monetáris politákájukat. Továbbá fontos lehet ez még gazdasági stimulusok létrehozásakor is.

A gazdaság körforgása lehet dinamikus és lehet tunya is. Nyilván amikor krízishelyzetben vagyunk, akkor kevesebbet költenek az emberek, láttuk ezt most a 2019-ben elkezdődött világjárvány terjedésének kapcsán. Ha valakinek fogy a pénze nyilván kevesebbet költ, megpróbál kevesebbet szórakozni és visszavesz bizonyos kiadásokból. Ha ez országos szinten történik, akkor a gazdaság nagymértékben lelassulhat és ezt próbálják a kormányok, főleg az amerikai bankjegy nyomtatással ellensúlyozni. Teszi ezt azért, mert nem feltétlenül a pénz forgási sebessége számít, hanem a nagysága is. Ha tehát ugyan olyan sebességgel forog kétszer annyi pénz, akkor az elvileg kétszer akkora gazdasági teljesítményt fog adni. Az hogy ez a gyakorlatban hogyan valósul meg, már egy más kérdés. Az előbb leírt jelenség az angol Quantitative Easing (mennyiségi enyhítés), amelyet az amerikai kormány előszeretettel alkalmaz gazdaságának életben tartására.

A módszer tehát meglehetősen egyszerű, ha a szakemberek észlelik, hogy csökken a gazdasági körforgás sebessége, akkor kinyomnak még pár száz milliónyi bankjegyet és így próbálják fenntartani a gazdasági növekedést. Igen ám, de felmerül a kérdés, hogy ez akkor nem csak egy szimpla mesterséges folyamat, amivel megpróbálnak beavatkozni a gazdaság egészséges fejlődésébe? Olyan ez mint amikor valaki jól megtrágyázza a gabona földjeit, azért, hogy később majd abból többet arathasson. Általában ez sikerül is, azonban a learatott gabona minősége már közel nem lesz olyan, mint az eredeti. Valami hasonló a probléma a Quantitative Easing-el is.

A jól megtrágyázott gazdaság forog tovább, azonban a minőség romlik, és ezt nevezzük hétköznapi kifejezéssel élve inflációnak. Jól ismerjük a jelenséget, miszerint egyik napról a másikra pénzünk kevesebbet ér, vagy más szóval a boltban ugyanannyi pénzért kevesebb kenyeret adnak. Néha ez annyira jól sikerülhet, hogy a gazdaság összeomlása is bekövetkezik. Ennek előjele lehet a hiperinfláció, ami 50%-nál magasabb árszínvonal emelkedést jelent. Ekkor a klasszikus értelemben vett pénz teljes mértékben elveszti jelentőségét, nem képes már továbbá betölteni értékmegőrző szerepét és ekkor jönnek be az egyéb vagyontárgyak, amelyek felértékelődnek.

A hiperinfláció jelensége nem teljesen újkeletű. A japán gazdaság is találkozott hasonló jelenségekkel, de a Római Birodalomban jelent meg elsők között, mint a gazdaság rákfenéje. Mivel már az ókori római emberek móhósága sem ismert határokat, addig növelték az állampolgárok adóterheit, amíg azok egy idő után máson sem kezdtek gondolkodni, mint hogy hogyan bújjanak ki az adózás terhe alól. Ekkor csökkent az állam bevétele és a vezetőség úgy reagált erre, hogy elkezdte csökkenteni az érmék színesfém tartalmát. Ez nagyon hasonlít az előbb bemutatott mennyiségi enyhítés módszerére, és mindenki tanulta történelem órán, hogy mi lett a Római Birodalom vége.

A lényeg tehát, hogy a túlzott mennyiségi enyhítés során a klasszikus valuták elértéktelenednek és bizonyos extrém helyzetekben visszatérnek az emberek az régebbi időkben teljesen jól működött cserekereskedelemhez, amikor is nem pénzt adnak szolgáltatásokért, hanem szolgáltatást.

Azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy vannak sokkal jobban viselkedő vagyontárgyaink is. Ide tartozik minden olyan eszköz, amelyet nem lehet tetszőleges mértékben gyártani. Mondjuk az arany, a gyémánt, a különböző nemesfémek vagy például a műtárgyak is. Érezzük, a nagy különbséget a klasszikus valuták és ezen, bizonyos szempontból természetesnek tekinthető vagyontárgyak között. Aranyat, ezüstöt vagy gyémántot ugyan lehet még bányászni, de annak költsége van, illetve hiszünk abban is, hogy bolygónk nemesfém készletei korlátosak. Ha például egy gramm aranyat drágább kibányászni, mint amennyit azért lehetne kapni mondjuk amerikai dollárban, akkor nincs egyetlen olyan együgyű bányász sem a Földön, aki lemenne a bányába felhozni azt az aranyat, amelynek eladásán később vesztene.

Visszatérve tehát a modern világba, amelyben a kriptovaluták hatalmas népszerűségnek örvendenek, azt kell megérteni, hogy a Bitcoin és társai az aranyhoz hasonló módon korlátos mennyiségben állnak rendelkezésre és a bányászatuk is az arany vagy ezüst bányászatával analóg módon bizonyos időkben megéri a fáradtságot, bizonyos időkben pedig nem.

Ha viszont elfogadtuk azt, hogy a kínálat tulajdonképp konstansnak vehető a kriptovaluták esetében, akkor értjük azt is, hogy sokkal jobb értékmegőrző tulajdonságaik lesznek, mint mondjuk a dollárnak vagy az eurónak. Továbbá igaz lesz az is, hogy az idézőjelben vett árát, amit mindig valamilyen hivatalos valutával, mondjuk forinttal fejezünk ki csak és kizárólag a kereslet fogja befolyásolni. A kínálat ugye fix.

A néhány hónapban tapasztalt Bitcoin áremelkedést nyilván a keresleti oldal növekedése okozta. Ez a keresleti oldal nagyon sok összetevőből áll. Vannak olyanok, akik valakitől hallottak a Bitcoin-ról, látják hogy emelkedik az ár és vesznek belőle egy kicsit, hogy majd eladják egy hasonlóan gondolkodó befektetőnek egy kicsit később. Ilyen kisbefektetőből nyilván nagyon sok van, ezt főleg a közösségi média platformokon való rettenetesen gyors információ terjedésnek köszönhetjük.

Az utóbbi néhány hónapban nagyobb befektetők is elkezdtek megjelenni a piacon, és ők még egy lapáttal rátettek az áremelkedésre. Nem csupán azért, mert beleöntöttek néhány millió dollárt a piacba, hanem azért is, mert arra a hírre, hogy nagybefektetők is vásárolnak Bitcoin-t, nagyon sok újabb kisbefektető is kedvet kap és ez tovább generálja az áremelkedési folyamatot.

Nem szabad tovább megfeledkezni a legújabb kriptovaluta projektekről sem, amelyek a nemrég megjelent blokklánc technológián alapulnak. Az ilyen új kriptovaluta projektekbe általában kriptovaluta vásárlásával lehet befektetni és ez további keresletet generál a piacon.